81 years ago today, January 27, 1945, Auschwitz-Birkenau, the largest and most notorious Nazi concentration and extermination camp, was liberated.
And after 81 years, we must remember that Auschwitz, together with the other death camps, was the end of a long process. We must never forget that Auschwitz did not begin with the gas chambers, but long before that. In thoughts, words and deeds born of hatred.
It started with words and ideas, and continued through stereotypes and prejudices until the exclusion built on the legal order. In the end, it reached dehumanization, violence that became everyday, even organized and systematic murder.
It was created by many, many people, step by step.
The victim of this was prisoner number 26947, who was actually a 14-year-old Polish girl, Czesława Kwoka, who was born on August 15, 1928 in Wólka Złojecka, a small village in Poland. He was a Catholic and yet he fell victim to rampant killing. His crime was only that the German people needed their place as part of a retaliatory action against the Polish population.
Therefore, he was deported to the Auschwitz concentration camp in December 1942 together with his mother.
The iconic photograph of him staring into the camera with a terrified face was taken by Wilhelm Brasse, a then 25-year-old Auschwitz prisoner who was forced to photograph the victims. The 39,000 negatives he made are now in the archives of the Auschwitz memorial.
In the Polish documentary he made with him in 2005, Brasse separately mentioned the three photographs of Czesława Kwoka and told that before the photo shoot, the Polish girl was brutally hit in the face by a German guard, a woman, several times with a stick because she did not understand when she was called in German.
Before the photo shoot, Czeslawa wiped the tears and blood from her face and mouth, then sat down to take the last pictures of her life…
The photographer helped reconstruct the stories of the prisoners until his death in 2012. Decades later, Brazilian photographer Marina Amaral digitally restored and colorized the original black-and-white photograph. The image in color format played a major role in the fact that Czesława’s portrait and story were preserved on the Internet to this day and reached new generations. This portrait of the little girl in the scarf still touches the world even after many decades.
The more vivid image amplified the pain and despair visible on the little girl’s face, the refracted light in Czesława’s eyes reflecting fear and pride at the same time. And…for me, brutal violence and humiliation could neither break nor take away the beautiful features of the little girl’s face, the pure light emanating from her being.
Czesława Kwoka is one of the more than 250,000 children killed in Auschwitz, who reminds us that we must preserve the memory of the Holocaust so that it can never, ever happen again.
Czesława was murdered in Auschwitz in 1943 when she was only 14 years old – she was injected with phenol in her heart.
https://i.redd.it/dryhx6oecxfg1.jpeg
Posted by kamasuka84
27 Comments
Óriási veszteség volt a hazának (meg amúgy az egész világnak) a több millió zsidó lemészárlása, nem is beszélve a háborúról ami belengte ezen eseményeket.
Történelem iránt érdeklődő emberként olvastam a témában, illetve sok dokumentumfilmet láttam, de teljesen más volt, amikor 3 éve elmentem Auschwitzba, sokkoló volt a számomra. Az egyik barakkban a folyosón végig a fentiekhez hasonló képek voltak. Mindkét táborban a hideg rázott ki, annyira nyomasztó volt. Sokan nem is tudják, hogy a legtöbb áldozatot a mi országunkból vitték oda. Bármennyire is borzalmas az a hely, de azt szoktam mondani, hogy egyszer az életében mindenkinek meg kellene látogatnia Auschwitzet.
Fél magyar lakosság kiirtása a mongol hordák által emléknapja mikor lesz?
Ezen a napon verték agyon puskatussal Szerb Antalt.
Volt egy ismerősöm, ő és az ikertestvére voltak mengele utolsó ” betegei”.. Nem is értettem soha, hogyan tudott mesélni róla, mik történtek velük. A 290-es számú auschwitzi fogoly című könyvet Ő ajánlotta nekem, de a közelébe sem ér annak amiket mesélt. Lusztig Györgynek hívták a testvére Lusztig Márton , és Érd Ófaluban volt a szüleinek húsboltja, ha jól emlékszem.
https://preview.redd.it/j8vzlgjvixfg1.jpeg?width=1080&format=pjpg&auto=webp&s=73d1fa12e83ca0a23dd0544a73da71fd839e4fda
Ajánlott kevésbé ismert film a témában:Ádám feltámadása.
Adam Stein (Jeff Goldblum) egy izraeli idegszanatórium karizmatikus ápoltja, aki holokauszt túlélőként került az intézménybe. Adam a háború előtt Berlinben “életművészkedett”: kabarékban lépett fel, cirkuszt vezetett, varázsolt és zenélt – imádta közönségét és a nácikat mindaddig, míg egy koncentrációs táborban nem találta magát, konfrontálódva Klein parancsnokkal (Willem Dafoe). Adam a parancsnok “kutyájaként” vészeli át az ott töltött időt, mialatt feleségét és lányát kivégzik. Évekkel később, az intézet lakójaként megérez, meghall valamit: mintha egy kutya lenne a környezetében. Rá is talál egy fiatal, láncra vert fiúra, aki kutyaként él. Adam és a fiú különleges kapcsolatot alakít ki egymással.
Ez addig volt emléknap amíg a zsidók áldozatok voltak. Gázai népirtással viszont a nácik örökösei lettek. Nagyon sajnálom a deportált és kivégzett zsidókat. A zsidók mikor fogják sajnálni hogy ugyan azt csinálják mint amiért áldozatnak tartják magukat?
Nem, nem vagyok rasszista, pont ezért ahogy a náciknak nem nézem el a népirtást, úgy a zsidóknak sem!
A legtöbb emléknap szerintem értelmetlen. De sajnálom hogy ezt nem tudtam illetve hogy a töri tanárom sem mondta miközben ma volt vele óránk.
Nagy szégyenünk, hogy Magyarország deportálta a legtöbb zsidót a leggyorsabban.
Szégyen. Nagyon sajnálom. Részvétem. Nyugodjék békében.
Egyébként egy kis trívia: 42 ember fér el állva egymás mellett egy álló marhavagonban.
Az auschwitz-ba tartó magyar szerelvényeken átlagosan 67 embert zsúfoltak egy-egy vagonba.
Pár éve volt alkalmam egy barátommal elmenni Auschwizba. Este vacsoránál egyértelműen az aznap látottakról beszéltünk és előkerült, hogy az én eddigi közoktatásban töltött éveim alatt, egyszer sem volt az iskolámban holokauszt megemlékezés.
’56-ról mindig volt színpadi előadás, vetítés, hoztak történészeket és szakértőket, a témával foglalkozó filmeket néztünk temetőt látogattunk, és hasonlóképp a kommunizmus áldozatainak emléknapjain is.
Viszont a holokausztról egy iskolarádió bemondásnyi szó sem esett soha.
Ez másnál is volt így?
Láttátok Dúró Dórika tegnapi posztját,olyan remek ütemérzéke van. A fanok kommentjei pedig tényleg borzasztó,és kikérik maguknak a n@ci jelzőt.🤬🤬🤬
(Ma posztolt róla Mérő Vera is.)
https://www.facebook.com/share/p/1EXpMnUgLb/
Soha, semmivel nem lehet jobban kihozni a sodromból, mint azzal, ha valaki holokauszt-tagadó.
Leültetném, és napokon keresztül nézetném vele az összes áldozat összes fotóját végtelenítve, amíg el nem jut a csökött, gyenge agyába, hogy mi történt ott és miért fontos, hogy soha többet ne történjen meg a világon hasonló.
Április 16. pedig a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja.
“Egész tavasszal jöttek a transzportok Magyarországról; már minden második fogoly magyar volt, a jiddis után a magyart beszélték a legtöbben a táborban.” [Primo Levi könyvéből](https://moly.hu/konyvek/primo-levi-ember-ez-fegyvernyugvas) idézet. A downvote-ot nem értem, csak figyelemfelhívás a kommentem.
Nemrég néztem Hitlerről egy dokumentumfilm sorozatot. Szörnyű felvételeket mutattak a táborokról. Ezen kép láttán is összeszorul a szívem, gyomrom😣
Marina Amaral egy zseni.
Sosem ismertem meg két fontos dédimet sem emiatt. Néha rosszul vagyok ettől a világtól. És tudom, hogy azelőtt sem volt mindig jobb. És félek, mi lesz velünk. Tudom, demagóg voltam.
Hogy csinálhattak ilyet emberek emberekkel 🙁 hogy lehetett egyaltalan ilyet kitalalni 🙁
Ha nem Auschwitz, akkor a csehországi Terezín talán közelebb van. Érdemes ellátogatni, nagyon megüti az embert ahogy végigmegy és látja a saját szemével. Bár nem koncentrációs tábor, hanem tranzit tábor + maga a régi település volt a gettó…
https://preview.redd.it/izdilgb53yfg1.jpeg?width=2000&format=pjpg&auto=webp&s=21a3e6a771e1424f86202a589980f3a65d21df07
A nagyobb rész , az a gettó a híd túloldalán pedig maga a tábor volt.
Voltak családtagjaim, akik Auschwitzban haltak meg, illetve akik túlélték (én már rájuk sem emlékezhetem + egyébként sosem beszéltek róla a trauma miatt), ezért nálunk ez mindig egy nagyon fontos téma volt; hiába nem vagyunk zsidók, azért ez családi örökség, amit én igyekszem talán legjobban táplálni, sokat tanultam a témáról.
Az egyik legkomolyabb emlékem amúgy az, hogy gyerekként reszkettem, hogy ne legyen háború, hogy ne történjen ez velem/a családommal (akkor meg nem fogtam fel, hogy semmilyen törvény szerint nem vittek volna el sem engem, sem apukámat, azt tudtam, hogy a dédit elvitték, és hogy a filmekben borzasztóan ijesztő volt… Sokáig kísért amúgy ez a félelem).
Megdöbbentő & ijesztő, ma mennyire aktuális erről beszélni (megemlékezni mindig kell, de most egyébként is borzalmak történnek a világban).
A képen egy lengyel kislány, 14 éves Czeslawa Kwoka látható. A kép elkészítése után méreg (fenol) fecskendőt kapott a szívébe.
Mi hazánk és hívei: oooo hát chhh ilyen nem volt de ha volt is akkor is maximum 20-25 ember halt meg
Olvasom a kommenteket, nézem a képeket és potyognak a könnyeim..Pedig semmilyen szinten nem voltunk a múltban érintettek .Akárhányszor talàlkozom a témàval görcsbe ràndul a gyomrom ..Annyit tudok csak hozzàfűzni hogy mi neveljük a következő generáciòt.Neveljünk nyitott, elfogadò embereket .Akik tudnak szeretni ,elfogadni együttérezni .Az ő emlékükért , és a jövőnkért .
A közelmúltban meglátogattam a varsói és gdanski második világháborús múzeumot is, mindkét helyen 4+ órát töltöttem el. Hihetetlenül részletes, letaglózó kiállítás volt mindkettő.
A gdanski a frissebb élmény, ott nagyobb teret kapott az egész helyzet alakulása a ’30as évek folyamán. Egyrészt ijesztő látni a párhuzamokat a trumpi történésekkel, másrészt végig az motoszkált bennem, hogy a lengyelek nem akarják elfelejteni, mi vezetett a szörnyűségekhez, és emlékezni akarnak, hogy elejét vehessék. Itthon ennek inkább az ellenkezőjét látom, igazából mindenhol csak a tagadás, maszatolas és a hárítás van.
Hallgatok egy előadást pont ezekről az időkről. Magyaroszágon Szálasi Ferenc szerepe nem elhanyagolható a témában, aki a német hatalomnak kedvezve felállított Magyarországon egy hungarista mozgalmat ami elveiben Hitler fasizmusával vetekedett. A nyilasok szabadon gyilkolhattak, a Dunába sok ezer embert lőttek be úgy, hogy összekötözték őket és csak 1 kapott golyót, a többi 4-5 embert ő rántotta a Dunába. Élve. Voltak halálmenetek, ahol Hegyeshalomig gyalogoltatták a zsidókat. Borzalmas időszak volt. Sajnos ahogy hallgattam, véltem felfedezni párhuzamot abban, ahogy Szálasi a német hatalomnak kedvező propagandát hirdet Magyarországon, és a jelenlegi oroszbarát kommunikáció között…
https://preview.redd.it/zzac8pjv0zfg1.jpeg?width=736&format=pjpg&auto=webp&s=18c250e7a059f991ca5e2af81b55520735714ee1